Az emelőplatform az áruk függőleges szállítására tervezett emelőgép típus; gyakran használják logisztikai rendszerekben olyan létesítményekben, mint a gyárak és az automatizált raktárak. Az emelőállványok helyhez kötött és mobil típusokra oszthatók. A mobil emelőplatformok közé tartoznak az egyenes-gémes, csuklós-gémes, ollós, árboc- és teleszkópos-hengeres modellek. A helyhez kötött emelőállványok sín-vezetett és láncos{7}}típusokat tartalmaznak; a rakodó dokkok és a hozzákapcsolt elektromos építőállványok is az álló kategóriába tartoznak.
Az ókori Görögországban Arkhimédész kifejlesztett egy továbbfejlesztett emelőszerkezetet, amelyet kötelek és csigák működtetnek, és csörlő- és karrendszert használva az emelőkötelet egy dob köré tekercselték. 1203-ban a francia tengerparton lévő kolostorban egy emelőplatformon hatalmas futókereket alkalmaztak, amelyet szamár hajtott; a terhet úgy emelték meg, hogy egy nagy középső oszlop köré egy kötélt tekertek. A 18. századi első ipari forradalom megjelenésével a nagyobb kényelmet és hatékonyságot kínáló mechanikai erő-széles körben elterjedt- az emelőállványoknál.
